A szüleim tv-je

Eljött a karácsony. 2004 karácsonya. Már elviselhető áron kezdtek plazma tv-t árulni a boltok. Döntöttem. Mélyen a zsebembe nyúltam és vettem egy ilyen szerkezetet a szüleimnek. A kiválasztott típus a Panasonic TH-42PA30 -as volt. Nyakamba vettem a várost, végül legjobb áron a panasonic-online boltjában találtam rá. Megvettem, hozzá egy fali keretet (az álló állvány elviselhetetlen áru, az asztali, pedig nem volt jó, mert nincs bútor hozzá). Hazaszállíttattam, méghozzá hozzám és nem a szüleimhez, mert nálam volt a közös karácsony.

Karácsony este, amikor átadtuk, atyám közölte, hogy most nem viszik haza és nem szerelik fel, mert majd az új lakásba ami áprilisra elkészül (épp felújítás, költözés előtt álltak).

A böszme nagy dobozt nagyjából idén decemberig kerülgettem a lakásban, mert az áprilisból nem lett semmi. Még októberben amikor valóban elkezdődött a felújítás mondtam az építésznek, hogy melyik falra kerül a tv. Ő be is tervezte oda. Amikor átszállíttattam az új lakásba, az építész felhívott, hogy mégsem kéne felrakni a tv-t arra a falra, mert nem biztos, hogy a fal kibírja (a villanyszerelőnek már így is sikerült az említett falat kilyukasztania egyszer).

Ok, semmi gond majd veszek a tv-hez egy asztali állványt, és valami bútort ezzel a feladat megoldva (én naiv).

December 17.:

Felmentem a netre és a panasonic-online-nál (oppárdon újabban panashop-nak hívják őket) megrendeltem az asztali állványt azzal, hogy a West-End-ben lévő boltjukban veszem át.

Egy fél óra múlva jön az értesítő levél, hogy a Hengermalom utcában repesve vár rám az állványom (hurrá! ).

December 18.:

Felhívtam, a Hengermalom utcai boltot, megígérték, hogy átviszik a darabot a West End-be és majd értesítenek, ha odaért.

December 19.:

Reggel a párom felhívta a West End-et (konkrétan nem hitte el, hogy értesíteni fognak, és neki lett igaza). Vele igen bunkó módon beszéltek amiből az derült ki, hogy legjobb, ha odamegyünk.

Délután munka után oda is mentünk. Természetesen az állvány nem volt ott. A helyi ember elkezdett telefonálni. Kiderült, hogy az általam igényelt állványt azért nem vitték át a West End-be mert összesen egy darab van belőle ami bontott kiállítási darab, és mint ilyen, össze van karcolva.

Emberünk azt javasolta, hogy vigyük el az újabb modellhez tartozó állványt (a PA50-esét), hátha jó az én régebbi darabomhoz. Ha nem jó, vigyem vissza.

Elvittem. Megpróbáltam összerakni. Nem volt jó. Az állvány méreteiben pont jó lett volna, csak éppen volt rajta két lyuk ami 2 centivel arrébb volt fúrva. Össze tudtam volna rakni, csak épp rögzíteni nem (vajon miért kell ezeken mindig változtatni?). Este otthagytam a lakásban az állványt (hiba volt) azzal, hogy reggel érte megyek.

December 20.:

Reggel elmentem az állványért. Jó félórát köröztem az autóval mire megtudtam állni (akkor is a forgalomtól elzárt területen. ). Felvettem az állványt és visszavittem a West End-be. Ez a kis manőver mintegy két órámba került (elvégre karácsonyi csúcs van).

Ezek után nem volt más lehetőség, mint megnézni, hogy milyen állapotban van az az állvány a Hengermalom utcában. A párom felhívta őket, hogy irgum-burgum kimegyünk, de legyen ott az az állvány!

Délután kimentünk a Hengermalom utcába. Félóra várakozás után előkerült az emberünk valami öt dobozzal. Természetesen az állvány nem volt meg. Hozott egy rakás cuccot azzal, hogy ebből csak összehozunk valamit (ez nagy csoda lesz. ).

Volt nála két asztali állvány. Az egyik a PA20-hoz a másik a PA50-hez. Ezek egész más kivitelűek mint amit egyszer már hazavittem, mert nem alulról támasztják a tv-t hanem a következő három dologból állnak: talp, oszlop, fali keret. Gyorsan kiderült, hogy a PA50-esé ebből sem jó. A PA20-aséból (20-as falikeret lecserélve 30-as fali keretre) össze lehet hozni valamit, persze fúrni-faragni kell rajta. Elhoztam a talpat és az oszlopot, viszont a fali keretet ott hagytam, hiszen azzal már rendelkeztem az eredeti bevásárlásból.

Irány a Praktiker venni 8-as fúrót, van ugyan otthon de egy korábbi tapasztalatomból kiindulva keményacélhoz való kobaltötvözet fúrószárat akartam (valaki egyszer korábban kiszúrt velem és saválló műszeracélból készült cuccot gyártott amit még ki is kellett fúrnom).

December 21.:

Valamikor délután sok egyéb bevásárlás kapcsán elmentünk a Kikába is beszerezni valami bútort amire fel lehet rakni a tv-t. Le is pakoltuk az egészet az új lakásba (bútort, állványt).

December 22.:

Délután fúrókkal, fúrógéppel, vonalzóval, ceruzával, pontozóval, kalapáccsal felszerelkezve megjelentem, hogy összerakjam a keretet. Miközben a párom összerakta a tegnap beszerzett bútort én mértem, jelöltem, fúrtam. Megszületett a szükséges négy lyuk. Amikor raktam volna össze rájöttem, hogy nem tudom a csavarokat bedugni a lyukakba. Természetesen reszelőt nem hoztam magammal.

Másik nagy felfedezésem, hogy az állványt csak magában mértem. Hozzámérve a tv-hez rájöttem, hogy rövid. Az oszlop nem ér le az asztalig. Hogy az a …

Fúrhatok újabb lyukakat. De ezt már csak holnap. Legalább a bútor elkészült.

December 23.:

Reszelőkkel felszerelkezve megjelentem, hogy összerakjam a cuccot. Ekkor jöttem rá, hogy a tűreszelőim használhatatlan kínai gagyik. Gondoltam csúsztatom a dolgot még egy napot, de a család kezdett csúnyán nézni rám, így nekiálltam. Reszeltem, csavaroztam, mértem, fúrtam, reszeltem, csavaroztam. Megszületett a mű. Nagytakarítás, nehogy valami fémszemcse beleessen a tv-be. Állvány a helyére, a tv-t atyámmal ráküzdöttük, bekapcs és működik. Hurrá!

Csak az zavar, hogy erre a cirkuszra ennyi időm ment el.

Kategória: Personal | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s