Akela, avagy Murphy a k… anyád

[2008.08.27]

Akit érdekel ez a blog esetleg kérdezheti, hogy miért írok ilyen ritkán, és miért nincsenek szakmai cikkek.

Nem, nem nyaralok, igen, csinálok szakmai munkát. Dokumentálni, publikálni, fórumot, levlistát olvasni, na erre kb. 0 időm van. Ezt most lelkiismeret furdalások közepette írom, mert mástól veszem el az időt. De már nem bírtam ki, ez a sztori már nálam is kiverte a biztosítékot. Ilyenekkel megy el az időm.

A történet valamikor három éve kezdődött…

 

Ebben a pillanatban csörgött a telefonom. A telefonszolgáltató hív, hogy intézzek el neki valami belső céges politikai ügyet.

Le se tettem a telefont, jön egy e-mail, hogy a hírlevél, amit össze kell raknom elkészült, tehát kezdjek neki. Hurrá…

És belép az ajtón a kolléganő, hogy nyomjak egy abaz restore-t az SQL-en, mert nem tud dolgozni amíg a könyvelőtől megérkezett anyag fel nem kerül a szerverre.

Folytatom, ha végeztem a fentiekkel.

 

[2008.08.29]

Nem végeztem a fentiekkel. Egyszerűen elsodortak az események. Ma, két nap után folytatom.

 

Három évvel ezelőtt két cégünk, akiknek az informatikája/pénzügye közösen működött úgy döntött, hogy új pénzügyi rendszert vezet be. E rendszer kiszolgálására vettem egy új szervert. Miután a két cégben folyamatos súrlódások voltak, hogy mi kié, úgy döntöttem, hogy a gépek nem egyik vagy másik cég nevéből következő neveket kapnak, hanem a Dzsungel könyve lesz az alap. Így kapta a szerkezet az Akela nevet.

A rendszerek telepítése meg is történt. Működött is, majd jöttek a problémák:

1. Némi frissítés telepítése után, csak sokszori noszogatásra volt hajlandó elindulni.

Majd némi idő elteltével:

2. Egy leállítás után nem indult el. Újratelepítés, backupból visszatöltés lett a vége.

Egy költözés után:

3. Újra a 2. eset következett be.

A cégek szétváltak és Akela nálam maradt, visszaköltözött az én szerverszobámba. Majd újabb idő eltelte után:

4. Memória hibajelzés.

Az egyik memória modul vissza a nagykerbe, csere, a gép megy, mint a kisangyal.

Eltelt vagy 2 év ebben az idilli állapotban.

Nemrég elkezdtem a régi domain struktúránkat felszámolni. Ennek kapcsán a pénzügyi rendszert virtualizáltam (Hozsána néked vmWare Converter)…

 

Most szólt a kis családom, hogy megjöttek értem. Mennem kell haza. Folytatom… egyszercsak.

 

[2008.09.03]

Hajnal van. Ilyenkor még mindenki alszik. Most tudom folytatni.

Hopp, miért is vmWare Converter? Én alapvetően a Microsoft virtualizációs eszközeit használtam. vmWare Server azért született, mert épp bevezetünk egy Microsoft Dynamics CRM rendszert és a szállító a teszt rendszert vmWare image formátumban adja át. Terveim szerint meg is szüntetném a vmWare-t, de jött ez a migrációs feladat. A következő lehetőségeim voltak:

1. Keresek valami ingyenes p2v migrációs eszközt (kerestem, nem találtam jót)

2. Végigcsinálom ezt mégegyszer (there is no fucking way)

3. Megveszem és megtanulom a System Center Virtual Machine Manager használatát (a 2. alapján nem picit fáztam attól, hogy megint több napos szívás lesz belőle)

4. vmWare Converter.

Ez utóbbi lett. Most jöhetne egy jó szaftos, hogyan szívtam a konverzióval cikk. Nem jön.

– Csináltam a konverzióhoz egy virtuális szervert (3 kattintás, két perc)

– Felraktam rá a vmWare Converter-t (Next, Next, Finish)

– Felraktam az Akelá-ra a Converter Agent-et (Next, Next, Finish)

– Leállítottam az SQL Sever-t (a biztonság kedvéért)

– Elindítottam a Converterről a konverziót (néhány egyszerű, értelmes paraméter megadása)

– A kész virtuális gépet átraktam a vmWare szerverre.

– Némi konfiguráció után, a régit lelőttem, a virtuálist elindítottam, a vmAdditions felraktam

Működik, béke van.

 

Na jól elkalandoztam az eredeti témáról, akkor most vissza.

Kezemben az Akela hardware, kezdjünk vele valamit.

Először is nekikezdtem a BIOS upgrade-nek. Pontosabban 4 db különböző firmware upgrade-nek amit különböző helyekről lehetett előadni. Agyrém, fél nap.

A cél, hogy CRM front-end-et csináljak belőle. Az átalakítások során kiderült, hogy ez egy 64bit-es vas (eredetileg erről fogalmam sem volt). Mint ilyen gondoltam jó lenne, ha a 2 gigánál némileg több memóriát és x64-es Windowst kapna. Benyúltam a fiókba és beleraktam az első két DDR2-es modult ami szembe jött.

Meg se nyikkant.

Kísérleteztem mindennel, ami a kezem ügyébe került, semmi.

Ok, akkor nézzük meg, mit mond a sillabusz. Találtam a gyártónál egy (nem hazudok) 33 oldalas doksit ami csak a tesztelt memória konfigurációkról szól. Ki is vadásztam belőle néhány típust, amit esetleg be tudok szerezni. Találtam is a nagykerben egy pár 2 gigás modult ( DDR2-400 ECC Registred, Dual Rank ).

Bedugtam a gépbe, mellé a meglévő két 1 gigás mellé ( DDR2-400 ECC Registred, Single Rank ). Nem indult el.

1 gigások ki, csak a két 2 gigás marad. Elindul.

Ezzel hagytam is a dolgot, mert mennem kellett haza.

Másnap jön az ember CRM-et telepíteni. 10 perccel előtte lemegyek a szerver szobába, bekapcsolom a gépet. Látom, hogy összesen 2 giga memóriát mutat. Hopp, 4 van benne. Szétszedem, pakolászom a memóriákat össze vissza. Már el sem indul.

Megnézem közelebbről a memória foglalatokat: az egyiknek begyűrődött két lába. Jól van, hülye vagy Gömöri, ezt kinyírtad.

Ember jön. Megmondom neki, hogy a szerver halott, tehát mehet haza. Megkérdezem, hogy mit csinált volna. Kiderül, hogy csak next-next-finish. Ezért nem kell mégegyszer jönnie, ezt én is meg tudom csinálni.

Vissza a szerverhez.

Hívom a nagykert, hogy az alaplap döglött, kéne csere (ugye, egy 3 éves cuccról van szó).

Ember a nagykerben (nem a szokásos, akivel beszélni szoktam): – Garanciális?

Én: – Nem.

Ember: – Akkor e-bay.

Én: – Jó. (Anyád)

 

Elkezdtem gondolkozni, keresgélni, kiderül, hogy mégis van még egy hónap a garanciából.

Megint hívom a nagykert. Sokszor. Már nincs kedvem, a megszokott emberen kívül mással beszélni, ő pedig ebédel. Sokáig.

Előkerül, előadom neki az ügyet. Garanciális csere. Leadom az alaplap himlőújraoltási bizonyítványszámát. Megrendelik.

Várok két napot.

Felhívom a nagykert, kérem az embert.

Szabadságon, majd holnap lesz.

Megpróbálom kideríteni a többiektől, hogy mi van az alaplappal.

Nem tudnak semmit.

Másnap.

Hívom az embert.

Ja, hogy az alaplapom, az már megjött (Hú de gyorsak vagytok. Azért lehetett volna telefonálni, hogy ott van, de mindegy).

Emberem elmegy érte, elhozza.

Beszerelem.

Belerakom mind a 6 giga memóriát.

Bekapcsolom.

Elindul.

Látja a 6 gigát.

Hurrá, de miért lila a képernyő?

Ekkor elkezdtem megmozgatni a kábeleket. Ki is cseréltem. Semmi. Nézem az alaplapon a VGA csatlakozót. Mintha kicsit beljebb állna. Megigazítom. Semmi. Még mindig lila.

Kínomban kiszerelem az alaplapot. Tüzetesen megnézem a VGA csatlakozó másik oldalát. Ezt nem hiszem el: az egyik láb nincs beforrasztva. Ilyen nincs. Most küldjem vissza megint a gyártónak, hogy szart küldtek?

Eddigre már kicsit ideges lettem a sztoritól. Előkaptam a forrasztópákát, beforrasztottam, visszaszereltem és láss csodát, meg lett a zöld szín is. Boldogság.

Na, itt hagytam abba a géppel való foglalkozást. Még végig kell csinálnom újra a firmware upgrade-eket, és fel kell raknom a CRM-et.

Ha lesz vele gáz, akkor folytatom a történetet.

Vége.

Egyenlőre.